12 hónap alatt hirtelen megöregedtem.
Elsőre kicsit furcsának tűnhet ez a mondat s a hétköznapi életben kivitelezhetetlennek, de a Ráckeresztúri rehabilitációs intézetben nem az. A terápia végén egy öregiroda vezetéssel raktam fel a
pontot a terápiám i-jére. 5 héten keresztül volt rajtam ez a felelősségterület az összes nehézségével és örömével együtt. Hatalmas lendülettel inspirálva vágtam bele. Tudtam, hogy többek közt egy szócső leszek a lakók és a munkatársak között, hogy döntéseket kell majd hoznom, s hogy koordinálnom kell az emberi erőforrásokat, hogy minden technikai dolog gördülékenyen menjen.
Az első nehézségek már egyből az elején jelentkeztek. Mindenféle óvatosságot mellőzve vittem a stáb elé ötleteinket, reformjainkat. Inspirált voltam, mert fontos lett nekem (is) a ház a benne lakó
emberekkel együtt. Ezek javarészt technikai dolgok voltak, amik a kényelmünket, komfortérzetünket javították volna. Többek közt egy képet szerettem volna a kápolnába, mert a régit valahova
elszállította a programigazgatónk. 

Van itt egy srác, aki tehetségesen rajzol és el is vállalta volna. Ezt mondtam elsőnek, amit egyből lelőttek mondván: már elkezdték szervezni, meg amúgy is miért
gondolkozok én ilyesmiken. Értetlenséget szült bennem ez a momentum, amit tetőzött, hogy változtatások kétharmadát valamilyen okkal visszadobták. Elkeseredve, lógó orral jöttem ki a stábgyűlésről. Hatalmas volt a lendület, amitől nagyot csattantam az áthatolhatatlan falon. Térdre estem. Akkor jogosnak éreztem azt a gondolatot, hogy ha nekik nem fontos, nekem miért legyen az.
Másnap sikerült megbeszélnem a stábon keletkezett érzéseimet a kép kapcsán az igazgatónkkal, ami sokat segített. Megértett. „Nem is gondoltam, hogy ilyen komoly negatív érzéseket keltettem
benned” mondta. Nem lettem kedveszegett, fontos maradt a ház szőröstől-bőröstől, csak óvatosabb lettem. Támogatókat szereztem stábgyűlés előtt a tagok közt, egy-egy ötletem kapcsán, s így
biztosabb lett annak kivitelezése.
Egy napom öregként.
Néhány infó a napom megértéséhez · Itt a házban hierarchikus rendszer működik: a terápia fázisokra van osztva (első, második és harmadik fázis).
· A harmadik fázisos öregiroda vezető dönt majdnem mindenben. Ő hozhat következményeket, mérlegelve kinek mi segít a legjobban.
· A második fázisos lakók a ház motorjai, az öregiroda vezető meghosszabbított karjai.
· A házban a koszos poharakat egy zsúrkocsin gyűjtjük.
1 hete volt rajtam ez a felelősségterület, amikor jelezte egy másodikos lakó, hogy szét vannak hagyva – már megint – a poharak a házban. Több embernek nehézséget okoz, hogy a zsúrkocsiig vigye el a poharát; könnyebb ott széthagyni, ahol épp elfogyott a teája. A bevett szokás ilyenkor, hogy a péntek, szombati kikapcsolódásnak szánt filmet húzza le az irodavezető. Reflexből én is ezt a
következményt hoztam. Aztán jöttek a gondolatok: Mennyire gondoltam én ezt át? Segítek én ezzel? Nem volt nyugodt a lelkiismeretem. Aztán rájöttem, hogy ez a filmlehúzósdi nem én vagyok. De ezzel nem lett jobb a lelkiismeretem. Most változtassam meg a döntésem? Ismerjem be, hogy hibásan döntöttem? – De hát az a gyengeség jele. Mit fognak gondolni a többiek? Nem vagyok jó öregiroda vezető, hisz még egy ilyen apróságban sem tudok határozott lenni. Pár óra elteltével döntöttem úgy, hogy megváltoztatom hibás döntésemet. Elmondtam a közösségnek az adott üggyel kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet s a megváltoztatott döntést. Szorongtam miközben beszéltem, s a kényszerképzeteimtől meg-megcsuklott a hangom. Miután megismerték a bennem zajló folyamatokat, megértettek és nem a gyengeséget látták. Pozitív megerősítést kaptam a srácoktól, és nem azért, mert nézhetnek filmet hétvégén. Rájöttem, hogy beismerni egy rossz döntést és változtatni azon s a mögé állni nagyobb haladás, mint a rossz döntés mögé állni mindenféle félelmektől vezérelve. Egy példával tudnám ezt az 5 hetet a legjobban érzékeltetni. Elém raktak egy hihetetlenül gyors sportautót. Nem ültem még benne, nem is nagyon kérdezgettem mire kell a vezetésénél figyelnem. Örültem neki. A jogsim megvan, vezetni tudok, hát lássuk, mit bír a gép. Hatalmas gázfröccs, pörgő kerekek, adrenalin bomba, ijedség. Tekergettem a kormányt, de a masina arra ment amerre akart. Meg is húztam az oldalát. Aztán óvatosabb lettem. Megtanultam, mekkora gáz kell neki, hol fog a kuplung, s hogy mennyire érzékeny a fék. Már megy a vezetése, sőt örömöt okoz az irányítása. Pont ezért váltam meg tőle fájó szívvel. Rájöttem, hogy nem is olyan könnyű dolog öregnek lenni. Hatalmas a felelősség, ami terhelést jelent, s mivel ezt eddig hárítottam nem edződtem bele, nehézséget okozott. De van jó és szép oldala is, ami önértékelés fejlődéssel és magabiztossággal jár ami örömet okoz.

 

Segítsen adója 1%-ával

drogterapia banner1

Nyilatkozat kitöltésénél az alábbi adatok szükségesek:

  • A kedvezményezett adószáma: 18492415-1-07
  • A kedvezményezett neve: Református Rehabilitációs Alapítvány
  • rendelkező nyilatkozat letölthető: pdfdrogmisszio_Ado_1_szazalek.pdf

további lehetőségek