Drogterápia

Drogterápia

kedd, 10 október 2017 18:03

Terápia Záró Önértékelés

2013. május 29-én érkeztem a házba. Kimerülten és zavartan. A fogadtatás furcsa volt számomra, az ölelésük és kérdéseik, a szeretetük… nem tudtam, hogy hova jövök, milyen ez a hely, mire számíthatok. Egy dolgot tudtam, hogy változtatnom kell az életemen. Már érkezésem percétől kezdve átadtam magam a ház hangulatának, hagytam, hogy hasson rám, próbáltam odafigyelni mindenre. Hallgattam, amit mondanak, hogy tanulhassak tőlük. Nagyon zárkózott voltam, még azt is nehezen viseltem, ha rám nézett valaki, vagy ha hozzám ért, attól meg kifejezetten ideges lettem. Mindig azt hittem, rólam beszélnek és figyelnek. Közös étkezésekkor kivert a víz, görcsösen figyeltem, ki néz rám, mit néz rajtam. Ha valaki rám mosolygott, az jutott eszembe, kiröhögnek, biztosan iszonyú röhejes vagyok. A kápolnában az esti találkozóktól kifejezetten rettegtem. Nem tudom miért, de így volt. Talán a környezet volt idegen számomra. Ismeretlen volt nekem a vallás, nem kaptam ilyen jellegű nevelést és az ismereteim is hiányosak voltak.

csütörtök, 10 március 2016 18:01

Terápiazáró önértékelés!

2015. 08. 03.-án érkeztem a házba!  Tele voltam gyűlölettel, haraggal, fájdalommal, félelemmel, csalódással! Utáltam mindent, de főleg magam! Ahogy megérkeztem, öleléssel fogadtak, amit nem tudtam hova tenni, azt hittem, hogy ez is képmutatás, amit általában az emberek kifelé mutatnak! Furcsa volt az a nagy szeretet, amit irányomban tanúsítottak. De az idő előrehaladtával tudatosult bennem, hogy igen csak magamból indultam ki, hiszen utáltam magam és mivel így éreztem irányomban, nem várhattam el, hogy másokat másképp lássam az embereket. Tapasztaltam, hogy társaim reggelente a találkozón feltárják múltjukat és én is így tettem. Látván, hogy megélik fájdalmaikat és segítenek egymásnak, arra ösztönzött, hogy minél hamarabb az ő útjukra lépjek! Ahogy egyre többet tártam fel múltamból, egyre könnyebbé vált a teher, amit hordoztam magammal! De rá kellett jönnöm, hogy nem csak ez a bajom, mert voltak velem gondok, nem csak a múlt sötét árnyéka gátolt meg, hogy tisztán lássak. Hanem sok gondom volt az elfogadással, a megmagyarázással, az okoskodással, sok volt a kérdés, hogy de miért van az, hogy… stb.: Igen csak konfrontatív voltam az első 3 hónapban! 

Nálam letisztult a kép és segített az Otthon újraindítani az elhagyott képességeimet, amit a droghasználattal elnyomtam és felborult. Ilyen a türelem, az objektív önreflexió, kezdeményező képesség, aktív részvétel.
Először zavart a házban a keresztyénség. Első időben szektának minősítettem.
Mostanra elfogadó lettem, ráébredtem, hogy előtte mindig hiányzott valami az életemből.
Elfogadtam, hogy lehet valami, hogy van egy erősebb dolog az életünkben, ami meghatározza a létünket.

Köszönettel:

Attila

A Misszióba érkezve szinte azonnal szűnni kezdett a magányérzetem. A lakók szeretettel fogadtak. Szinte mindenki el tud fogadni olyannak, amilyen vagyok és kíváncsiak, hogy milyenné formálódok a tiszta lét hatására.
Évekkel ezelőtt megismertem az Urat, de teljes megtérésre nem jutottam. Most erős reményem van rá, hogy a Misszió programjával párhuzamosan végre hitre jutok és megnyugszik rajtam Isten keze. Ez a legfőbb vágyam!
Hiszem, ha az Úr velem, kicsoda ellenem!?

Andor

A Misszióba érkezésem pillanatában a külvilággal szembeni teljes érdektelenség volt a szívemben. Magam és a világ elől menekültem ide, de valójában nem gondoltam azt, hogy szenvedélybeteg vagyok, csak azt, hogy sokat füvezek (minden nap), és jó lenne kevesebbet, mert a drog és az ezzel járó gondok kezdenek rátelepedni az életemre és átvenni felette az irányítást.
Amikor megérkeztem, az emberek megöleltek és szeretetet éreztem, amiért semmit se kellett tennem, pusztán magamat adnom. Ezt az érzést és a vele járó gondolatot nem tudtam hova tenni magamban, mivel a családomtól egész életemben azt kaptam, hogy egy semmirekellő, haszontalan parazita vagyok, és amikor kábítószerezni kezdtem, ez az állapot továbbfokozódott.
Olyan érzés volt, amikor letisztultam, mintha egy hosszú úszás után feljöttem volna a víz felszínére levegőt venni, bár egyben azt is éreztem, hogy egy hosszú repülés után fejest ugrottam a vízben.
A víz a múltam, amivel szembesülnöm kellett józanon és fájdalmas és keserves út volt szembenéznem a valómmal és legyőznöm önmagamat.
Az itt töltött közel 9 hónap esélyt adott az életre, megismertem a határaimat, az értékeimet, elfogadtam önmagamat és másokat olyannak, amilyenek.

A Missziót Isten ajándékának tekintem, és ma már értékes embernek tartom magam, akit az Úr mentett meg a haláltól, mert célja van velem, és tiszta, termékeny és produktív élettel tudom csak meghálálni.

Ádám

kedd, 10 október 2017 17:59

“Esélyt adott az életre”

Amikor megérkeztem, az emberek megöleltek és szeretetet éreztem, amiért semmit se kellett tennem, pusztán magamat adnom. Ezt az érzést és a vele járó gondolatot nem tudtam hova tenni magamban, mivel a családomtól egész életemben azt kaptam, hogy egy semmirekellő, haszontalan parazita vagyok, és amikor kábítószerezni kezdtem, ez az állapot tovább fokozódott.

Olyan érzés volt, amikor letisztultam, mintha egy hosszú úszás után feljöttem volna a víz felszínére levegőt venni, bár egyben azt is éreztem, hogy egy hosszú repülés után fejest ugrottam a vízben.

A víz a múltam, amivel szembesülnöm kellett józanon és fájdalmas és keserves út volt szembenéznem a valómmal és legyőznöm önmagamat.

Az itt töltött közel 9 hónap esélyt adott az életre, megismertem a határaimat, az értékeimet, elfogadtam önmagamat és másokat olyannak, amilyenek.

A Missziót Isten ajándékának tekintem, és ma már értékes embernek tartom magam, akit az Úr mentett meg a haláltól, mert célja van velem, és tiszta, termékeny és produktív élettel tudom csak meghálálni.

Ádám (gondozott)

1991. április 21-én születtem. 6 évi anyagozás után úgy döntöttem, hogy meg szeretném változtatni az életem, ezért felkerestem a Válaszutat, és ők elküldtek ide.
Szeretet fogadott és elfogadás.
Ami később nehézséget jelentett számomra a tisztulási folyamat után, levetni az olyan dolgokat, melyekkel kint védekeztem, az álarcaim mögé láttak, és ezt tükör formájában meg is kaptam, mely el kezdett zavarni, nyilvánvalóan azért, mert igaz volt.
Nehézséget jelentett továbbá az is, hogy elfogadjam magam, elfogadjam azt a tényt, hogy beteg vagyok.
Nehezebb volt elgyászolni az anyagozást, hisz drogozni jó volt, csak a következménye gondolkodtatott el, ezalatt értem a mentális, fizikai leépülést, továbbá az emberi kapcsolataim megromlását.
Számomra három hónap kellett ahhoz, hogy megszülessen a döntés, hogy gyógyulni szeretnék önmagamért.
Ezt követően elkezdtem dolgozni önmagammal, és boldog vagyok, hogy itt lehetek, de legfőképp hálás a közösségnek és Eszternek, meg persze a munkatársaknak.
A hitről nem írtam, de úgy érzem, ezt még ide kell írjam, ezalatt értem azt, hogy itt megismertem Istent!

Terápia kezdete: 1010. 07. 19.
Ráckeresztúr, 2011. 03. 21.

B. Gergő

szerda, 16 február 2011 18:34

MTV Református Magazin 2011. 02. 16.

szombat, 23 május 2015 17:51

EchoTV - Van mód változásra

szombat, 13 június 2015 17:41

Hídemberek – Kubiszin Viktor

Viktor úgy gondolta uralja az életében kialakult helyzetet és a züllésben is úgy lavíroz, hogy közben megtartja az építés illúzióját. Drogfüggő volt. Valójában azonban nem ő irányította az életét, hanem a drog és a drogszerzés motiválta minden tettét.

Segítsen adója 1%-ával

drogterapia banner1

Nyilatkozat kitöltésénél az alábbi adatok szükségesek:

  • A kedvezményezett adószáma: 18492415-1-07
  • A kedvezményezett neve: Református Rehabilitációs Alapítvány
  • rendelkező nyilatkozat letölthető: pdfdrogmisszio_Ado_1_szazalek.pdf

további lehetőségek