Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Központ | Munkatársaink tollából
269
page,page-id-269,page-template-default,ajax_leftright,page_not_loaded,boxed

Munkatársaink tollából

 
Munkatársaink tollából

Munkatársaink tollából

Buzás István

Buzás István

 

Buzás István: “Szükséglet és visszaesés avagy szükségszerű-e a visszaesés”
Szakdolgozat 2007. (Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar,       Addiktológiai konzultáns szak – Budapest)

 Lassan tizenkét éve dolgozom a szociális-szférában. Mindvégig droghasználókat  kezelő intézményekben tevékenykedtem. Az ellátórendszer szinte minden színterén dolgoztam. Valahogy elsiklottam a visszaesés jelenségének értelmezése felett. Egyik munkahelyemen sem értelmeztem, gondoltam át kellőképpen a visszaesés folyamatát. Jelenlegi munkahelyemen (rehabilitációs otthon) belecsöppentem egy visszaesés-megelőzés témakörét átölelő tréningbe. Azóta visszaesés-megelőző csoportokat tartok, melyet igen kiemelt programelemnek minősít a stáb és a klientúra.

Buzás István: “A drogprevenció születése Magyarországon”
Szakdolgozat 2003. (Wesley János Lelkészképző Főiskola Általános Szociális Munka Szak – Budapest)

Dolgozatom tárgyát öt drogprevenciót végző intézmény, programjának átvilágítása képezi. Azt vizsgálom, hogy mennyire voltak képesek fejlődni, lépést tartani a mindenkori kihívásoknak, elvárásoknak. Célom a programok minőségi fejlődésének a bemutatása.

 

Centgraf Károly

Centgraf Károly

 

Centgraf Károly: “A szenvedélybetegség kialakulásának fejlődés-lélektani háttere”
Szakdolgozat 2007. (Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kar, szociális munkás szak – Nagykőrös)

A kiterjedt addiktológiai szakirodalom is sokat foglalkozik a különböző megoldási, terápiás vagy kezelési lehetőségekkel, intervenciókkal és tünettannal. Ugyanígy az addikciók kialakulásának folyamatát leíró szakirodalom is bőségesen rendelkezésünkre áll. A legtöbb mű ebben a tárgyban az egyén életeseményeinek leírásán és vizsgálatán keresztül mutatja be azt a pszichológiai utat, mely a szenvedélybetegség kialakulásához vezet. Eme szakirodalmak többsége is kiemel egy-egy fejlődési szakaszt illetve fejlődés-lélektani elemet (kötődés, tárgykapcsolat, ödipális konfliktus, stb), melynek fontosságát és szerepét hangsúlyozza, de szinte teljesen hiányzik egy kifejezetten fejlődés-lélektani szemléletű vizsgálat, mely az apa szerepének tükrében vizsgálva, személyiség fejlődésének teljes ívén át mutatja be a szenvedő beteg – szenvedélybeteg – embert. Ebben a dolgozatban ennek a hiánynak a – részleges – pótlására vállalkozom. Részleges, hiszen nem vállalkozhatok a számos fejlődéselmélet alapján történő összehasonlító vizsgálatokra, hanem csak az általam kiválasztott eriksoni pszicho-szociális modell keretein belül elemzem a kutatási eredményeket.

 

Centgraf Károly László: „Fel kéne már nőnöm” (Esettanulmány a szenvedélybetegekkel végzett szociális munkáról)
Záródolgozat 2010. (Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet Szociális Munka Mesterképzés – Budapest)

A szenvedélybetegség témakörében harminc éve vagyok érintett. Az utóbbi 12 évben mint segítő, az azt megelőző tizennyolc évben mint ópiátfüggő szerezhettem élményeket, tapasztalatokat a szenvedélybetegség kialakulásával, az ellátórendszer sajátosságaival, a felépülés folyamatával, vagy a segítés különböző formáival és lehetőségeivel kapcsolatban. Jelenleg a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthonának munkatársaként a hétköznapjaimat drogfüggőkkel töltöm. A velük megélt közös élmények, a segítő kapcsolat nehézsége engem is folyamatosan formálnak és kihívások elé állítanak. A záródolgozat lehetőséget nyújt, hogy reflektáljak a munkámra, saját segítői szerepemre, levonjak következtetéseket, vagy dilemmákat fogalmazhassak meg, illetve a jövőre vonatkozó esetleges elképzeléseket, terveket is körvonalazhassak, melyek a látott, megélt, tapasztalt kihívásokra adhatnak lehetséges segítői válaszokat.

 

Czerjak Mihály

Czerjak Mihály

 

Czerjak Mihály: “Különbségek a szenvedélybetegek ellátásában”
Szakdolgozat 2009. (Wesley János Lelkészképző Főiskola Általános Szociális Munka Szak – Budapest)

Az elmúlt hét év során sokszor szembesültem azzal a kérdéssel, hogyan is kerültem szenvedélybetegeket kezelő rehabilitációs intézetbe. Az otthon lakói tudják, sok kollegámmal ellentétben én nem voltam semmiféle tudatmódosító szerrel „függő” kapcsolatban. Azért emeltem ki a függő szót, mert életemnek egyes szakaszaiban voltak találkozásaim legális szerekkel. Volt egy-két alkohol túladagolásom, illetve közel tíz évig voltam nikotinfüggő. Ezzel ki is merült a „drogkarrierem”.

 

 

 

Gönczi Gábor

Gönczi Gábor

 

Gönczi Gábor: “Falak nélküli labirintus; Szorongás – szenvedélybetegség – kognitív viselkedésterápia”
Szakdolgozat 2009. (Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kar Szociális munka szak – Nagykőrös)

Az addiktológiában evidencia, hogy a szorongás közrejátszik a szenvedélybetegség kialakulásában. A drogterápiás otthonban történő kezelés alatt megszűnik a szerhasználat, és ennek következményeként visszatér a szorongás. A kezeletlen szorongás nehezíti a szenvedélybetegek felépülését, és visszaeséshez vezethet, ezért szükségesnek tartom a drogterápiás kezelés mellett kognitív viselkedésterápia bevezetését a szorongás kezelésére.

 

 

Gönczi Gábor: “Keskeny ösvény – Egy szenvedélybeteg felépülése”
Záródolgozat 2012. (Semmelweis Egyetem EKK Mentálhigiéné Intézet Szociális munka mesterképzési szak – Budapest)

Szeretném bemutatni az esetet a kliens oldaláról. Keveseknek adatik meg, hogy egy segítő kapcsolatot, egy fejlődést maga a kliens mutasson be. Szeretném a kliens szemével láttatni a folyamatot. Bepillantást nyerhetünk gondolataiba és dilemmáiba, vágyiba és nehézségeibe.

 

 

Horváth Ferenc

Horváth Ferenc

 

Horváth Ferenc: “Bármikor bejöhet? A szerencsejáték-betegek józanodási esélyei az egri szociális és egészségügyi ellátórendszerben.A szociális munkás lehetséges szerepei”
Szakdolgozat 2010.( Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Kar – Jászberény)

Szakdolgozatomban a kényszeres szerencsejáték-betegséget járom körül. Bemutatom a kényszeres szerencsejátékosok önsegítő csoportját, a Névtelen Szerencsejátékosok-at, (Gamlers Anonimous) és a Minnesota modell-t. Kutatásom betekintést nyújt ezen addikcióból való felépülési lehetőségekről Eger városában. Figyelemmel a szociális és egészségügyi ellátórendszerre.Végül ismertetem a szociális munkás lehetséges szerepeit, feladatait.

 

Horváth Ferenc: “Változás – Élet; Szerencsejátékosok önsegítő csoportjainak szerepe a kényszeres szerencsejátékosok életmódváltozásában”
Záródolgozat 2013. (Semmelweis Egyetem EKK Mentálhigiéné Intézet Szociális munka mesterképzési szak – Budapest)

Az egyetemi felvételi elbeszélgetés során felmerült a kérdés, milyen területet kutatnék. Akkor a szerencsejáték-betegséget neveztem meg, s amikor a szakdolgozati témaválasztás ideje elérkezett, megmaradtam akkori döntésem mellett. Választásomat több dolog is indokolja. Egyrészt szociális munka tanulmányaimat szenvedélybetegségeimnek, – szerencsejáték-függés, alkoholizmus – és az azokból való felépülésnek köszönhetően kezdtem el. Továbbá a vágynak, hogy szakmai tudással is felvértezve nyújthassak segítséget még szenvedő sorstársaimnak. Kézenfekvőnek tűnik, hogy tudományosan is szemügyre vegyek egy olyan területet, amit személyes szemszögből ismerek.

 

 

Orsolics Zoltán "Zénó"

Orsolics Zoltán “Zénó”

 

Orsolics Zoltán “Zénó”: “Drogprevenció és attitűdformálás a Magyarországi Református Egyház oktatási intézményeiben”
Szakdolgozat 2008. (Wesley János Lelkészképző Főiskola Általános Szociális Munka Szak – Budapest)

Az egyházról, egyházi szervezetekről sokan előítéletesen gondolkoznak. Számos esetben ennek oka egy rossz élmény. Sok esetben az egyházak képviselői maradian, konzervatívan gondolkoznak, nyilatkoznak a médiában, amely azt feltételezi, hogy az egyház az aktuális problémák kezelésében nem elég felkészült. Mindemellett köztudott, hogy más szabályok érvényesek egy egyházi iskola életében – sok tekintetben.

 

 

Victor István

Victor István

 

Victor István: “A Portage program bevezetésének mentálhigiénés szempontú tapasztalatai”
Záródolgozat 2005. (Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Mentálhigiéné Tanszék – Budapest)

Témaválasztásomat nagyon sokféle és látszólag szerteágazó körülmény határozta meg. Ami összeköti őket, az valószínűleg életem eddigi története, amit most a TF-en végzett mentálhigiénés tanulmányok kapcsán új szempontok szerint tudok értékelni. Egy terápiás közösség új programja bevezetésének tapasztalatai a téma. E választás mögött nyilván ott vannak gyermekkori élményeim, melyek egy 17 gyermekes család közösségéről, „programjáról” szólnak. Kollégiumi közösség, aminek tagja voltam később, szintén érintik a témát. Később két gyülekezetnek, „csoportnak” voltam a lelkésze, „csoportvezetője”, ahol olyan élményeim voltak, melyek szintén egy ilyen témán való gondolkodást motiválnak.

Ossza meg másokkal is...
Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedInEmail this to someone