Amikor megérkeztem a házba, 2010. július 19-én teljesen elkeseredve és elmagányosodva, életképtelenül, egyáltalán nem tudtam, hogy mi lesz itt velem vagy, hogy mit kell csinálnom, kik lesznek itt, csak 1 dolgot tudtam, hogy nem akarok drogozni. És ahogy teltek a napok, figyeltem az idős lakókat, beszélgettem velük, egyre többet kérdezgettem őket az itt zajló munkáról és az Én dolgomról, és kezdtem felfogni, átérezni, ami itt folyik. Az elején nagyon sokat szenvedtem a bűntudatom miatt, hogy mennyit ártottam embereknek, a Családomnak és magamnak, de pont, hogy ez a szenvedés fordult át bennem egy határozott inspiráltságra, hogy jóvátegyem mindazt, ami történt, és persze a múlton változtatni már nem tudok, de a jövő az csak az enyém és rajtam múlik. Rengeteg mindent kaptam és tanultam, 1 oldal ahhoz nagyon kevés, hogy mindezt leírjam, de akárhonnan kezdeném, a vége az az, hogy Életet kaptam! Megtanultam mi az Élet, hogy mit kell vele csinálni, hogy hogyan kell Élni! Ebben volt nagy segítségemre az itteni közösség, a tőlük kapott szeretet és elfogadás, meg természetesen Doki, aki szintén mint 1 jó apa támogatott, biztatott, segített, szeretett és ha szükség volt rá, akkor megálljt parancsolt. És kimenőimen megtapasztaltam, hogy a Családom is mennyire segítőkész felém és támogatnak, és mivel nagyszerű emberek,
ezért sokkal jobban megkönnyítették a helyzetemet, mert nem kellett/kell velük is még külön harcokat vívnom, hanem tőlük is a mérhetetlen szeretetet kaptam és a helyes útmutatást. És ez az Élet!!! Az első és legfontosabb amit átértelmeztem magamban, az, hogy „Egyszer Élünk!” Pedig hányszor elhangzott ez a mondat a számból és az ellenkezőjét csináltam, pusztítottam magam, hát most már tudom, hogy az Élet a küzdelmekről, a megpróbáltatásokról, a harcokról, a szeretetről, a békességről, a boldogságról és a kapcsolatokról szól! Eszerint járok ezen az úton és ezekért küzdök mert ebben találtam meg Önmagamat. Hisz bármikor a könnyebb útra léphetnék, de akkor az már nem Én lennék!!! „Csak” ezekért a dolgokért szeretnék köszönetet mondani minden
egyes Testvéremnek akik ugyanezen az úton járnak velem, Dokinak akiben megtaláltam életembe először egy követendő példaképet, és Családomnak azért, mert most is itt vannak és Szeretnek!!!

Ráckeresztúr, 2011. augusztus 27. G. Tamás

Segítsen adója 1%-ával

drogterapia banner1

Nyilatkozat kitöltésénél az alábbi adatok szükségesek:

  • A kedvezményezett adószáma: 18492415-1-07
  • A kedvezményezett neve: Református Rehabilitációs Alapítvány
  • rendelkező nyilatkozat letölthető: pdfdrogmisszio_Ado_1_szazalek.pdf

további lehetőségek