Kedves Barátaink!
Karácsonykor talán az összes többi ünnepnél jobban igyekszünk, hogy minden szépen és rendben legyen. Díszítés, fények, ételek, ajándékok, családi együttlét, minden a helyén, minden az idejében. És milyen sokszor nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk!
Jézus születésének története sem az a kisimultságot tükröző, „minden a helyén” helyzet lehetett. Mindenórás kismamaként/kismamával utazni, szállás nélkül maradni, égi jeleket látni és váratlanul betoppanó idegeneket fogadni – nem egy jól előkészített ünnepi együttlét alkotóelemei.
Lehet, hogy ez a karácsony most nagyon olyan lesz, amire vágyunk, de lehet, hogy nagyon nem. Bármilyen is legyen, arra jó emlékeztetni magunkat, hogy Isten jelen van mindenféle körülmények között. Istállóban, csonka családban, szép ünnepi keretben. Legyen velünk!
A Református Drogmisszió munkatársai és kliensei
Az alábbiakban közreadjuk néhány lakónk válaszát erre a két kérdésre: Milyenek voltak az eddigi karácsonyaid? Mit vársz az ideitől?
„Számomra az elmúlt évek karácsonyi emlékei leginkább a Hold ciklusait idézik. A Hold egyre nő, majd fogyatkozik, hogy aztán a körforgás újra kezdődjön. Kezdetben hárman álltunk a fa alatt: Mama, Papa és én, majd jött a testvérem, s persze ott voltak a nagycsaládos karácsonyok. Jó illatok, szaloncukorpapír-csörgés, meghittség. Aztán elkezdtünk fogyatkozni: válások és végérvényes útra kelések. Sokáig megint csak hárman voltunk: Mama, húgom és én. Aztán édesanyám életébe beköszöntött a szerelem, és ismét egyre többen és többen lettünk.
Ám idén valami más lesz. Ezúttal én nem lehetek jelen, legfeljebb lélekben. Bölcsességet és erőt kívánok, hogy megértsem és elfogadjam ennek okát, s tenni tudjak azért, hogy a jövőben újra mind együtt lehessünk.” (Dávid)
„Szokás volt nálunk elmenni a Mamámhoz, és ott vacsorázni együtt, majd megajándékozni egymást. Az utóbbi négy évben szer hatása alatt álltam, és egyáltalán nem éreztem azt a meghitt karácsonyi hangulatot, amit gyermekkoromban.
Arra vágyom a legjobban, hogy újra a családommal együtt ünnepelhessem majd ezt az ünnepet tisztán. Annak örülök, hogy idén végre józanul élhetem meg a karácsonyt, és már most elkapott a hangulata.” (Feri)
„Öt évvel ezelőtt külföldre költöztem, hogy ott dolgozzak. Az első karácsonyom magányosan telt, vártam és csak vártam a szüleim hívását. Mikor meguntam a várakozást, hívtam őket, de hiába, nem fogadták, és nem is hívtak vissza. Két éve élek újra itthon, de a karácsonyi hangulat már kihalt belőlem. Vágyam egy új család szellemét megtalálni a közösségben, visszahozva a karácsony hangulatát a szívembe, hogy jövőre megújult szívvel töltsem a családommal a karácsonyt.” (Levente)
„Voltak rossz karácsonyaim, amikor nem volt fa, se díszítés, se ajándék, és még apukám is dolgozott, mert mindig fontosabb volt neki a munka. De voltak nagyon szép karácsonyaim is, mikor összejöttünk, sütöttünk-főztünk, együtt ettünk és beszélgettünk. Ajándék volt a fa alatt, én pedig repkedtem az örömtől.
Drogosan menekültem. A haverokkal szívtunk, diszkóba mentünk, vagy beültünk beállva az éjféli misére. Tavaly 24-én otthon voltam, nem anyagoztam. A szüleim kérték, hogy ne menjek el cuccozni, hanem maradjak otthon, bírjam ki valahogy. Kibírtam valahogy, de aztán minden folytatódott. Most vágyok haza, hiányoznak. Nem volt még rehabon karácsonyom, de tudom, hogy jó lesz, kíváncsian várom.” (Miki)
A gyermekes családoknak idén is készültünk egy kis ajándékkal. Szeretettel adjuk Kiss Timi kolléganőnk karácsonyi kifestőjét, mely az alábbi linkről tölthető le és nyomtatható ki:
https://drive.google.com/drive/folders/1vn7JhnMhEB6q3SxstCyV3mXrgC5Hr3ZK?usp=sharing
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn 3;16-17)