Ráckeresztúron minden tavasszal sor kerül az „öregfiúk találkozójára”, mely drogterápiás otthonunk egyik legfontosabb ünnepe.
Idén április 26-án, szombaton gyűltek össze otthonunk egykori és mai lakói, munkatársai, hogy együtt ünnepeljenek. A dicsőítő énekeket a munkatársakból alakult zenekarunk kísérte. Az összes jelenlévőt számba véve egy közel 100 tagú kórus énekelte együtt pl. az Óceánok című dalt.
Katona Viktor intézményvezetőnk áhítatában arra kereste a választ, mi az, ami megtart a
józanságban, a hitben, az életben. Egy idős jezsuita atya könyvéből idézett: akkor érezzük az
életet elevennek, amikor a kapcsolódásainkban rezonanciát élünk meg, amikor megérint
valami. Ilyenkor jó megállnunk, figyelve magunkat, hogy milyen választ adunk arra, ami
megérintett.
Nálunk gyógyult barátaink beszámoltak arról, mi minden történt velük, mióta nem
találkoztunk. Előkerültek a közös emlékek, és tisztaságuk történetével, a nehézségek
felvállalásával erőt adtak a rehabilitációban részt vevő fiataloknak. Jelenlegi lakóink kérdéseit
egy kosárba gyűjtöttük össze, minden megszólaló húzhatott egyet és válaszolhatott ezekre.
Ezúttal QR kódos játékkal is készültünk, melyet régi és mostani klienseink együtt tudtak
megoldani, ugyanis a feltett, humortól sem mentes kérdések egy része a régmúltra, más része
a jelenre vonatkozott. Miután megvendégeltük a hozzánk érkezőket – akik ajándék pólót is
kaptak tőlünk –, a nap kötetlen, jókedvű beszélgetéssel zárult.
