Share on facebook
Share on email
Share on twitter
Share on skype
Share on pinterest

“AZ, HOGY EGY DROGDÍLERBŐL ADÓFIZETŐ ÁLLAMPOLGÁR LESZ, AZ MAGA A CSODA!” – INTERJÚNK

Share on facebook
Share on email
Share on twitter
Share on google
Van egy hely Ráckeresztúron, ahol súlyos drogproblémákkal küzdőknek nyújtanak értékes segítséget. Magyarországon ez volt az első drogrehabilitációs központ, és Erdős Eszter hathatós közreműködésével hozták létre. A református lelkész asszony azóta is itt él hivatásának. Vele beszélgettem függőségről, családmodellekről, hitről, csodákról és arról, milyen egy karácsony a rehabon.
„Egy periférián mozgó rút kiskacsa voltam!”

Erdős Eszter református lelkészként, hivatásszerűen 1984 óta foglalkozik szerhasználókkal. Saját magára is deviáns fiatalként tekint, akinek sokszor csak egy hajszálon múlt az élete. Azt mondja, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthonában egyik segítő sincs véletlen, mindenkinek megvan a maga története. Ahogyan ők is, úgy Eszter is hasznosnak tartja, ha a múltból táplálkozunk. 

„Mondhatni, nem én választottam ezt az utat, hanem rám talált. 1983-ban hozták létre a missziót az Ökumenikus Tanács szervezésében. Ötödéves teológusként megállított a szociológiaprofesszorom a lépcsőn, és megkérdezte, hogy van-e kedvem megszervezni a kallódó missziót lelkészi teendőim mellett. Erre akkor annyit válaszoltam, hogy „Jó.”. Persze ennek előzményei is voltak. A Lövőház utcában nőttem fel, az akkori Moszkva tér környékén, ami a drogosok egyik fő gyülekezőhelye volt a 70-es években.

Dióhéjban annyi az én történetem, hogy már általános iskolás koromban is voltak velem problémák, négy gimnáziumba jártam, mire estin leérettségizem. Volt ahonnan kirúgtak, volt ahonnan eljöttem, és volt ahonnan elszöktem. Végül egy általános gimnáziumba kerültem, ahová a hajógyári munkások gyerekei és a római-parti villákban lakó, gazdag szülők gyerekei jártak. Mindkettő nagyon kemény mag volt.

2021 Minden jog fenntartva!

Készítette: Bódi Tamás