Share on facebook
Share on email
Share on twitter
Share on skype
Share on pinterest

Félelemmel és reszketéssel – ez benne a szép

Share on facebook
Share on email
Share on twitter
Share on google

Több mint harminc éve indult útjára a Magyarországi Református Egyház drogmissziója Budapesten, a bentlakásos otthon pedig három évvel később Ráckeresztúron. Jelenleg két külön telepen, egy-egy hektáros területen 35 felnőtt és 30 serdülő és tini férőhelyük van. Ráckeresztúron kétszer költöztek nagyobb épületbe. Ami maradt: a keresztyén hit és elköteleződés, mint a program alapja. A Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója a hivatásszerűen végzett szociális munka, szervezet kategóriájában nyerte el a 2019-es Jószolgálat-díjat.

“A gyerekek abban az iskolában tanulnak meg írni és olvasni, ahol szeretet van, hogy milyen
módszerrel sikerül ezt elérni, az majdnem lényegtelen. Így vagyunk ezzel mi is. Nem a program
gyógyít, hanem a szeretet

– mondja Erdős Eszter, a ráckeresztúri drogterápiás otthon alapítója. 

A Fejér megyei Martonvásár mellett fekvő településre azok felvételiznek, akiknek elegük van drogos életükből, akik már nem bírják tovább a szenvedést, akik készek beismerni, hogy szenvedélybetegek, a kábítószer rabjai. A vállalásuk nem egyszerű: miután átlépték a küszöböt, kábítószer nélkül kell lehúzniuk egy évet az otthon falai között.

Sokan a parkolóban szívják el az utolsó spanglit, és olyanok is vannak, akik feladják, és néhány nap után kimenekülnek az otthonból. “Mi nem mondjuk meg, hogy mit csináljanak, a kulcs az ő kezükben, mindenkit megillet a szabad költözés joga” – mondja Erdős Eszter.

Az otthon története 1983-ra nyúlik vissza. Ez volt az az időszak, amikor már az államilag ellenőrzött médiában is be-beszámoltak arról, hogy a szocialista Magyarországon is vannak kábítószerező fiatalok. Az állam, a Kádár-korszakban rendhagyó módon, az egyházaktól kért segítséget. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az egyházakat tömörítő ökumenikus tanácsot kérték fel, hogy foglalkozzon a devianciákkal, a kábítószerproblémával. Erdős Eszter akkoriban szerzett oklevelet a Budapesti Református Teológiai Akadémián. Nagyon fiatal volt, nem tudta még pontosan, hogy mit akar, bár voltak körvonalak. Az otthoni olvasmányélmények hatására vonzotta a misszionáriusság, dolgozott a Hűvösvölgyi Nevelőotthonban gyerekfelügyelőként, részt vett cigánymisszión Baranyában és a Nyírségben. Megtérése előtt ráadásul maga is kallódó fiatal volt, szüleivel a Moszkva tér mellett lakott, tele volt a Kalefről ismert drogos haverokkal.

Így érte a felkérés: szervezzen leszoktató terápiát fiatal drogosoknak. Mivel nem volt hová nyúlni, nem létezett hazai módszer, ezért nem hivatalos tanulmányútra Svájcba ment, ahol megnézett egy volt drogosok vezette közösséget. Kicsit militánsnak találta, ami nem véletlen. A módszert Amerikából vették át. A Vietnamban harcoló katonák heroint kaptak, hazatérve a veteránok terápiás közösségeket hoztak létre a drogoktól való megszabadulásra. Sok volt a konfrontáció (“Szorozzuk be a Csernust öttel” – mondja), amit keresztyén emberként nem tartott követendő példának. Végül 1987 februárjában elindulhatott a ráckeresztúri misszió, ha nem is ott, ahol most, a faluszélen, hanem a központ egy öreg, tornácos parasztházában. Egy módosabb faluban tiltakozási hullámot váltott volna ki annak a híre, hogy “drogosok költöznek a faluba”, Ráckeresztúr azonban maga is hátrányos helyzetű, elesett falu volt sok cigánnyal, szegény emberrel, rossz közlekedéssel, eszükbe se jutott ágálni a jövevények ellen.

A program azóta nagy változásokon ment keresztül. A legjelentősebb a kanadai Portage-módszer adoptálása volt. Maga a szó azt jelenti, amikor egy indián a gázlóhoz érve kiszáll a kenujából és az ölébe véve átemeli azt a sekély részen. Erdős Eszter a kétezres évek elején egy budapesti konferencián hallott először a Montrealban 1970-ben, helyi drogosoknak létrehozott terápiáról. A módszer lényege az, hogy a segítők hátrább lépnek.

“Előtte a kávét is a kollégáim főzték, azóta az autót is a kliensek [az intézmény lakói] vezetik –
mondja. – Hátrébb kellett lépni, ez a te életed, nálad a távkapcsoló, nekünk segíteni kell.

A kliensek az otthonban szigorú napirend szerint élik életüket, a felépülésben a tanulás és a munka sokat számít. Munka van bőven az egyhektáros területen, az intézményhez hatalmas kert tartozik, van egy asztalosműhelyük is, a kliensek dolgoznak a konyhán is, és minden nap kitakarítják az egész házat is. Technikai személyzet nincs, mindent maguk végeznek. 

A vallási hovatartozás, vallásgyakorlás nem feltétele a programba való felvételnek, a programban maradásnak. Ahogy fogalmaznak: a keresztyén hit a nagy lehetőség, de nem követelmény. A program fontos pillére az önsegítő elemek hangsúlya. Napi öt csoportfoglalkozáson és a napi két pszichoterápiás foglalkozáson vesznek részt.  

Utógondozó program segít azoknak, akik végigcsinálták a terápiát. Az otthonban megszokott rutint feladva kell visszakerülni az életbe, ahol sokszor ugyanaz a környezet várja, mint a bejövetel előtt. Van, aki rettegéssel gondol arra a pillanatra, amikor el kell hagynia az otthont. Van lehetőség a késleltetésre, sőt a hétvégi visszatérésekre is.

“Mindig félelemmel és reszketéssel ülök szemben egy klienssel. És ez benne a szép, mindig
marad titok a személyiségében

– mondja Erdős Eszter

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

Nem elég lejönni a drogokról, ha tiszta akar maradni, a drogos egy pohár sört sem ihat meg élete hátralévő részében. Egyedül a cigi maradhat.

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

A közösségi táblára írja fel a nevét az, aki megosztást, teherletételt, haladást vagy előrelépést szeretne hozni a másnap reggeli találkozóra, a csoportvezető pedig ez alapján állítja össze a találkozó menetét.

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

A terápia időtartama egyénre szabott, 8-12 hónap. A próbaidő és az 1. fázis (a múltfeltárás fázisa) összesen négy hónapig tart. Az ötödik hónapban kezdődik a 2. fázis, innentől már “idős lakók” a srácok, időnként kimenőre is mehetnek. A 3. fázis a kiléptető szakasz: ők minden hétvégén kimenősök, önkénteskednek, intézik a kinti munkát és lakhatást.

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

Az új lakók első állomása az úgynevezett hippelés, amikor az idősebb lakók minden csomagjukat és ruhájukat átvizsgálják, biztosítandó, hogy semmilyen drog ne kerüljön be az otthonba.

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

Az új lakók 3-4 nap elteltével már a közösséggel tevékenykednek, 1 hónap után már saját felelősségterületeket is kapnak, például mosodai feladatokat.

A csoportos foglalkozások keretében filmeket is néznek, itt például a Nuggets című drogprevenciós animációs filmet. (Fotó: Nagy Szabolcs / Index)
(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

A csoportos foglalkozások keretében filmeket is néznek, itt például a Nuggets című drogprevenciós animációs filmet.

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

Két új lakó birtokba veszi a szobáját. Az első héten a nap minden percében egy idős lakó kíséri őket.

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

A terápia célja az egyik mentor megfogalmazásában: leállni minden szerhasználattal, megismerni önmagunkat, a saját kompetenciáinkat, felállítani egy 5-10 éves tervet, kitűzni rövid és hosszútávú célokat, majd megvalósítani ezeket!

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

Régi szereknél, például a heroinnál, erős elvonási tünetek jelentkeztek az első héten, ami aztán szépen lecsengett. A dizájner drogoknál ez teljesen máshogy működik: kiszámíthatatlan, hogy mikor jön elő és milyen intenzitással.

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

Az úgynevezett “lepattanó”: a közös étkezés végeztével a maradék szabad préda.

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

A tini részlegen a reggeli első foglalkozás után sokaknak szüksége van még egy kis pihenésre.

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

A tiniknél külön nehézség, hogy miután kikerült, egy 18 év alatti srác általában nem tud még önállósodni, új életet kezdeni és elköltözni a régi környezetéből — pedig ez utóbbi lenne az egyik legfontosabb eszköze a tisztaság megtartásának.

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

A hajvágásnak is megvan a saját felelőse.

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

Az öregfiúk találkozó minden évben a Misszió legfontosabb eseménye. Ilyenkor az ország minden pontjáról eljönnek a valaha végzett terápiások, akiknek sikerül tartani az absztinenciát és elmesélik, hogyan telt az elmúlt egy évük és hol tart most az életük – nevezhetjük ezt bizonyságtételnek.

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

Esti gyógyszerosztás. Nem mindenki kap gyógyszert, csak akinek nagyon szükséges vagy ha már úgy érkezett, hogy eleve gyógyszereket szed.

(Fotó: Nagy Szabolcs / Index)

Új nap, új küzdelmek. Ébresztő minden hétköznap 6:30-kor.

 

Szerzők: Ajpek Orsi, Tóth-Szenesi Attila / Index.hu

Forrás: http://www.joszolgalatdij.hu/201819/mre-kimm-drogterapias-otthona

2021 Minden jog fenntartva!

Készítette: Bódi Tamás